Nyelvünk szegényedik, pongyolálódik, kiveszik. Idomul.
Sokszor fölötlik bennem, hogy ez is csak egy azon gondolatok közül, melyek noszatlgiával ragaszkodnak a múltnak rögéhez, kesergés, elrévedés, satöbbi.
Viszont amikor Patára kerültünk, két 85 év körüli asszonnyal is találkoztam, aki a "minő" szót használta köznapi beszédében, a "micsoda..." vagy kérdéskor a "milyen...?" helyett. Szerintem igenis szegényebbek lettünk, hogy ez a gyönyörű dallamú dicsérő szócska kiveszett beszédünkből.
