Hitvallás. Ars poetica. Fontos dolgok ezek, a borban is. Számomra a saját boraim készítésekor, és más borok kóstolásakor is egyazon rendszerben lehetne összefoglalni a "jóság" fogalmait, megmutatni, merrefelé van a piramis csúcsa.
Számomra a csúcs közelében olyan bor van, ami azon kívül, hogy rétegzett, harmonikus, elegáns, intenzív élményt adó, szóval mindezeken felül: ERŐS személyisége is van. Ezt nem tudnám részletezni, lehet úgy is interpretálni, hogy ez egy szubsztancialista nézőpont, ám legyen, szívesen vállalom. Vagyis a bort is (nem mindegyiket) élőlényként, lélekkel, személyiséggel rendelkező entitásként kezelem.
Szerintem ugyanennek a nézetnek, hozzáállásnak a kifejtése Alkonyi László számomra legfontosabb műve, a Dűlőmitológia, ahol a tündérek ottléte vagy elűzettetése a dűlőkről határozza meg hogy egy borban van-e lélek.
Ilyen módon, például egy ötcsillagos rendszerben, ha nem érezem, hogy egy bor élő lenne, vagyis közvetítene valami megismételhetetlen szubsztanciát, a termőhely, a szőlőnövény és egy előbbiekre érzékeny alkotó ember együttes üzenetét, akkor lehet az a bor bármilyen perfekt, semmiképpen sem kaphatna tőlem öt csillagot.
Hogy ne legyen ez a poszt ilyen filozofikus, így az évvégén, én is hadd írjam itt is le, mik voltak az év boarai számomra:
Az év pincéje: Szentesi József
Az év fehérbora: Szentesi József "Bátyus" Rajnai Rizling 2008
Az év vörösbora: St. Andrea Magyalos Kadarka 2007 (bár a 2HA Tabunelloja is közel járt ehhez, de sajnos azt csak túl felszínesen és túl sok bor után tudtam kóstolni)
Az év fölfedezettje: Btreittenbach Pince, Tokaj-Hegyalja
