Négy olyan mentorom van a honi kollégák közt, akikre nemcsak a borminőség és a szőlész-borászati filozófia miatt nézek föl, hanem egyszerűen számomra olyan szellemi kisugárzásuk van, ami bőven túlmutat a boron. Ha hozzájuk megyek, náluk járok, bármilyen fantasztikusak is a boraik, mégsem tudok azokra eléggé figyelni, mert a gondolataik még azoknál is lebilincselőbbek. Demeter Zoltán, Kaló Imre és Szepsy István mellett Bussay doktor van nálam ebben a csapatban. Szinte minden mondatából süt a bölcsesség és az életöröm lelket melengető keveréke, pár perc után feltölt energiákkal és inspirál.
Egy kedves blogger kolléga jóvoltából hadd álljon itt egy link, példázva a fentieket:
www.derekhegy.hu/hangtar/135-bussay-laszlo.html
Egy kedves barátom, Szittnyai Zalán pedig kigyűjtötte ennek a legjavát, íme:
"Ez egy antireklám. Ez egy Boglárka nevezetű szőlő, amit azért ültettem ide, mert az vettem észre, hogy ez futná be leggyorsabban a pergolát. De nem finom a szőleje, rothad a bogyója és este, mikor itt beszélgetünk egy pohár bor mellett, akkor egy szem szőlőt egy lódarázzsal együtt kapunk a nyakunkba." "Idejöttem húsz éve egy enyhén szólva dohos szolgálati lakásba." "Megkóstoltam a helyiek borát, hát minden bűnöm eszembe jutott! Borzasztóak voltak!" "Ez olyan, mint amikor az ember talál egy gombot és ahhoz vesz egy télikabátot." "Nyugodtszenterzsébeten volt a családi szőlőhegyünk." "Nekem a városi levegő olyan volt, mint Pilinszky mondta: a levegőtlen prés." "Doktorom, hát akar látni harmincéves fügefát? Hát persze, persze, nagyot mondani én is tudok! És tényleg így volt, ezelőtt húsz évvel volt harmincéves." "Itt nem volt parlagfű, mert nem volt parlag." "Anya, itt lesz a szőlőnk! Azt mondta: fiam, egy csöpp eszed sincs." "Papa, papa, menjünk be, igyunk valamit, mert nagyon szomjas vagyok! Azt mondta: unokám, vegyél egy szem meggyet a szádba, és akkor nem szomjazol." "Mint ahogy Szentesi Jóska barátom mondja: jön egy fuvallat, hogy igen, szőlő kell!" "Nekem van 26.000 szövetségesem!" "Amikor megfenjük a metszőollót és kimegyünk a szőlőbe, akkor sorsokról döntünk." "Ilyenkor mindig arra gondolok; mi lesz, amikor a mi Teremtőnk húzza meg a metszőollót. Akkor lesz ám a sok baj!" "Meg kell nézni azt a kocát, amelyik tizenkettőt malacozott, meg kell nézni azt a kocát, amelyik négyet malacozott, meg meg kell nézni azt a négy malacot meg azt a tizenkettőt." "Van a jó meg van a nem jó. A kettő között én nem ismerek átmenetet. Ez olyan, mint mikor azt mondjuk, hogy majdnem tisztességes. Vagy az, vagy nem." "ÁÁÁhhhh meg Kisküküllő mentén, a plébános bora!" "Dessewffy, Pöltenberg, Damjanich, Aulich jó hangzó magyar nevek, nem? De magyarok! Mert azzá váltak!" "Mint ahogy Aulich géntérképe sem fontos." "A divat, amikor én kezdtem, a trapézgatya volt. Most újra az. Ezek jönnek-mennek." "Volt, amikor nekiálltam metszeni, mentem itt a nagy metszőollóval görnyedten - az én rozoga derekammal - és azt vettem észre, hogy megállt a hátamon a hó. Néztem vissza, és mint a Quasimodo, egy fehér púp volt itt a hátamon." "A szőlő sem. Tudna néha kiabálni, akkora lenne itt a hangzavar, hogy borzalom!" "Azt mondta valahol Lao Ce, hogy ami van, az mind tudható." "Ezután, tehát ezért!" "A jó kapások mind a temetőben vannak." "Itt nincs idő arról beszélni, hogy most fáradt vagyok, vagy nincs kedvem hozzá, mert egy következő szél lehet, hogy engem is felkap." "Valami semlegeset -jó magyar kenyeret- eszünk és kiházasítjuk a bort." "Vacsorakor enni kell meg inni kel, nem kóstolgatni." "Átmegyek és Lendván különböző kemencében sült kenyérvariációk vannak. Minthogy megszóltak a belga barátaim, hogy látták itt nálunk a sok száraz kenyeret: mi addig esszük a kenyeret, amíg van. Hát mondom, próbáld meg a magyar kenyeret addig enni amíg van, ha van jó fogászod csináld meg." "Az ember odamegy a pékhez és megveszi az összes kenyerét." "Tényleg a részletekben laknak a dolgok." "Óriási élet ám, ami a hordóban zajlik." "Az ember odamegy egy nagy pohárral és leereszti GLUTTY-GLUTTY Isten kegyelméből." "Fiam! Ne fejts, mikor ASZÉL fúj!" " Olyan lesz, mint egy kis bűzbomba! És tényleg nagyon rohadt a krumpli a pincében?" "Nekünk is van egy folyóiratunk, a Tényeken Alapuló Orvoslás, ez a TAO. És van a Tényeken Alapuló Borászkodás, ezt meg a tapasztalatnak hívják." "Hozzon a rétről egy olyan virágot, amelyből le tudja írni a rétet." "Van, amikor téved? Többször, mint nem." "Szüret után elbúcsúzunk egymástól -jó pár pohár bor kíséretében- és kivágom ezt a szőlőt." "Istenem micsoda neve van: Kádkongató, keveset terem." "Akárhány kádat kongat énnálam, valamennyi csak csöppen belőle." "A jó bor a szőlőben születik, utána mi csak ronthatunk rajta. Nem kell nagyot akarni a pincében." "Aki nagyot akar szellenteni, annak sokszor a gatyája lesz tele." "Azt mondta a kínai: amit látok azt elfelejtem, amit hallok, arra emlékszem, amit csinálok, azt tudom!" "Én nem számolok pénzt, nekem még soha nem jött ki kétszer ugyanaz az adat." "Azt mondta Szent Péter a hegyen az Úrnak: Jó nekünk itt Uram!" "De még egyszer elmondom, hogy ne jöjjön szaga a dolognak: ha tényleg dicsekszem egy borral, az a dűlőnek való tartozás." "Elmondtam már, együtt lélegzünk a szőlőtőkéinkkel, együtt vagyunk a borunkkal, elbocsájtjuk őket az útjukra, utána minden más csak hiúság." "Két végén kell égetni a gyertyát! Ha öt vége van, akkor öt végén kell égetni a gyertyát, mert a világos úton jobban lát az ember. Még hogyha néha rövid is lesz az a szakasz."